Sookie-ságom előzményei.

Nyauszia kedves látogató!
Sookinak hívnak. 2011.06.01-én születtem. Három testvérem van. Sajnos távol élek tőlük. Új életem története, akkor kezdődött, mikor 11 hetes koromban egy nyári délután egy kocsi állt meg az akkori szülőhelyem kapui előtt. Nem tudtam mire vélni ezt a látogatást. Egy lány lépett be az utcáról. Izgatottan kopogott az embereim házának ajtaján. A nőstény ember lépett ki. Pusmogtak valamiről, aztán hirtelen felkapott az én etetőm és átnyújtott a lánynak. Szaga ismeretlen volt számomra. Babusgatott, cirógatott. Nem értettem a helyzetet. Mire készülhetnek? - kérdeztem magamtól, de akkor hirtelen elöntött valami izgalommal teli vágyódás, mikor a lány nóziját nózimhoz nyomta. Vele akartam lenni. A lány indulni készült és én megijedtem. Vajon hova mehet? Miért hagy itt? Hisz olyan kedvesen bánt velem. Könyörgő szemekkel néztem az eddigi emberemre, hadd menjek az ismeretlennel. Ekkor érzéseim megváltoztak iránta. Hisz belerakott egy sötét csapdába, utána minden el kezdett imbolyogni. Éreztem a pocim is mordult egyet. Nagy mozgások közt hirtelen megnyugodott minden. Legalábbis azt hittem. Zörgő morajlások, hangos pöfékelések, földrengésszerű rázkódás. Egy autóban vagyok. Ez volt a legjobb magyarázat mindezekre. Az egész úton sírtam anyám és testvéreim után. Egy kis idő után megálltunk. Kivesznek a kocsiból. Sajnos a zárkámmal együtt. Beléptünk egy helyiségbe. Szagok sokasága csikizte orrom. Bűzlő kutyák, macskák, és maró tisztaság. Letettek egy magasabb helyre. Nem volt olyan magas mint a fák, ahonnan az egész környéket megfigyelhettem, de magasabb mint egy bokor,ami a rejtőzködésem egyik fő színhelye volt. Már csak a legrosszabra számíthattam. Egy hím hangját hallottam. Ekkor el kezdtünk közeledni a hang felé. Most jön. Éreztem. Kicibáltak a ketrecből. A padló jéghideg volt. Mancsaim mind megfeszültek. A megszökésre alkalmas helyeket, zugokat, réseket kerestem. Muszáj eltűnnöm innen. De lefogtak. Nem bírtam mozdulni. Körmeit belém mélyesztette. Egy éles nyilalás oldalamban. Azt gondoltam ott helyben összeesek. Visszatuszkoltak börtönömbe. Újra ki a tömény szagok közé, majd újra az autóba. Átáltem mégegyszer a borzadályokat. Megérkeztünk. Ahova végig ki akartunk jukadni. AZ ÚJ OTTHONOMBA. Be a kő lakjukba. Ott kellemes illatok, játékok, friss víz és élelem várt. Hamar megszoktam az új helyemet. Nem is haragudtam már annyira a lányra. Egy hétig úgy éreztem, ez jobb mint a szülőföldem. Egy nap kiengedett a szabadba. A Nap annyira melegen sütött rám, hogy szőröm minden egyes szála felágaskodott. Éreztem a levegőben más állatok szagát, a virágok édes illatát. A levegő teljesen más volt mióta legutoljára kint jártam. Éreztem - Igen ez az én helyem. Egésznap a fűben heverésztem és élveztem a változást. Aznap este, mikor már kezdődött az éji muzsika, egy zajt hallottam a keleti oldalról. Beleszimatoltam a levegőbe. Egy nőstény macska volt az. Gyanúsan közeledett. Mikor már szemtől szembe álltunk egymással, szőrét felborzolva fújt rám. Én nem hagyhattam magam. Milyen macska lettem volna akkor? Szembeszálltam vele. De valami megragadott. Olyan gyorsan, olyan erőssen kapaszkodott oldalamba, hogy az már fájt. De mire feleszméltem volna, már a levegőben találtam magam. Felülről néztem a nőstény támadó testhelyzetét. Fogait vicsorogtatta rám. De én nem féltem. Tudtam,hogy minden rendben lesz, hisz a LÁNY karjaiban voltam. Olyan hevesen, olyan hangosan szállt szembe a nagy macskával, hogy azt már tiszteltem benne. Elüldözte. Megmenekültünk. Egy csellel becsalt egy kisebb lakórészbe, majd bezárt engem. Teljesen csalódtam benne. Találtam egy puha fekvőhelyet, ami egész magasan volt. Reggel idegesen jártam fel alá. Mi lesz ha nem kapok enni? De kaptam. Kiengedtek ismét. Egésznap szaladgáltam. Ki is fáradtam. Majd ismét a HÁZAMBAN találtam magam. Úgy érzem ez az enyém. Ez napokig így folytatódott. Innen már csak kisebb zökkenések történtek. Egyre több környékbeli macskát kezdtem megismerni.Egy kalandor vagyok, ezért a területet is jobban tudom, mint azok az agg kandúr macskák. A lány a családjának tekint. Ő az emberem. Ez tetszik. El kezdett reggelenként eltünni, majd délután hazaérkezni. Valószínüleg a napi vadászatára megy. Szeretek itt élni.