Nem értettem. :|

Mai napom furcsa volt. A szokásos napirendem után hazafelé battyogtam. Mikor földem kapujához értem, ott állt az ellenségem. TINKA. Ott figyelt. Sárga szemében a pupillája egészen keskenyre zsugorodott. Végig pásztázott engem. Támadásra készen fogaimat vicsorogtatva álltam vele szemben. Mindkettőnk szőre borzasan ágaskodott a magasba. Fülünk, farkunk ingerülten remegett. Megpróbáltam közelíteni területem kapuja felé, de hirtelen rám támadt. Nem tudtam mihez kezdjek, hogy meneküljek. De váratlanul egy kéz nyúlt feléje, és vágta oldalba. Elmenekült. De ki a megmentőm? Átkúszott a kerítés mellett. Ő volt az. Az emberem. Ismét megmentett. :) Imádjuk egymást. Dupla simit kaptam aznap a nagy megpróbáltatások miatt. ;)